Menu
Teljesen stresszmentes élet, bármennyire szeretnénk is, nem létezik. Ugyanakkor az egészséges stressz, ami nem szünet nélkül ér bennünket, segít fenntartani aktivitásunkat. Finoman szabályozott idegi-hormonális folyamatok zajlanak szervezetünkben, hogy minél jobban tudjunk alkalmazkodni a környezetünkből érkező stresszorokhoz. A stressz vészreakciót indít el, szervezetünk alkalmazkodik hozzá, majd a stresszhatás elmúltával a nyugalmi állapot visszatér. Amennyiben az alkalmazkodási szakasz után nincs kellő nyugalmi időszak, mert folyamatosan újabb stresszhatás ér bennünket, akkor kimerülhet, letargikus állapotba kerülhet a szervezetünk. Az ilyen típusú stresszt Selye János distressznek nevezte el, szemben a szükséges és jó, aktívan tartó fajtával, aminek az eustressz nevet adta.
A modern városi embert hétköznapi tevékenységei során jellemzően nem fizikai stressz éri, sokkal inkább pszichés hatások össztüzében élünk. Popper Pétert idézve: „Mai létformánk egyik legnagyobb negatívuma a túlhajszoltság. Legtöbbünk életritmusát az jellemzi, hogy sokkal több tennivaló, ügyintézés, munkafeladat zsúfolódik össze egyetlen napunkban, mint amit nyugodtan, odafigyelve, derűsen elvégezhetünk. A kapkodás, a félmunka, az el nem végzett feladatok nyomasztó restanciája, az igényeinknek nem megfelelő minőségben és tempóban végzett tevékenység állandó irritáló tényezője mindennapjainknak. Napközben idegesek, estére fáradtak, túlizgatottak vagyunk. Nyugtatókat és altatókat használunk, ellensúlyképpen pedig kávékkal vagy egyéb szerekkel doppingoljuk magunkat. A maradékokkal terhelt esti kimerültség és nyugtalanság már előre vetíti hatását a következő napra.”
Ezek 40 éves mondatok!!! Mai szemmel visszatekintve a 80-as évek időszakára, az a nyugalom szigetének tűnik.
Az utóbbi pár évtizedben szinte teljes egészében ülő életmódra tértünk át. Ülünk az ébren töltött időnk nagyobbik részében. A hosszan tartó ülés során a helyes, neutrális gerinctartásunkat kemény izommunkával igyekszünk biztosítani. A feladatban részt vevő izmaink egy idő után persze elfáradnak, emiatt többnyire görnyedt testhelyzetet veszünk fel. Így ülünk munka, vezetés, utazás, telefonnyomkodás, tv-zés és egyéb tevékenységeink végzése közben. Ebben a testhelyzetben összenyomódik mellkasunk, hasunk, vállaink pedig általában előreesnek. A gerincünk hajlott helyzete miatt fejünk lefelé nézne, hogy mégis lássuk például a monitorunkat, nyakizmaink fokozott munkájával felemeljük fejünket, tekintetünket. Fejünk így a térben túlzottan a vállcsúcsunk elé kerül, ún. előre helyezett fejtartás (EFT) alakul ki, megnő a fej erőkara, ami fokozott forgatónyomatékot okoz, ennek pedig csak nyakizmainkat extrém használatával tudunk ellentartani. Nem erre valók ezek az izmok, hamar jeleznek: feszülnek, fájnak, kifáradnak!
Légzésünk fő izma a rekeszizom, mely a mellkasunk és a hasüregünk között helyezkedik el. Úgy hozza létre a légcseréhez szükséges nyomásváltozást, hogy összehúzódva lesüllyed néhány centit a hasüreg felé, a mellkas így lefelé tágul, a tüdőkbe pedig beáramlik a levegő. Kilégzéskor a rekeszizmunk elernyedve visszatér alaphelyzetébe, a mellkasunk szűkül, a normál kilégzés pedig aktív izommunka nélkül lezajlik. Átlagos, nyugalmi körülmények között a hasi légzés során a rekeszizom 2-3 cm-es fel-le mozgása képes biztosítani számunkra a megfelelő légcserét. Ilyenkor átlagban 300 ml levegő cserélődik egy be- és kilégzéssel. Mellkasunk ezen túlmenően képes tágulni előre, hátra és oldalra is a mellkasi légzés során. Végső fázisként pedig, a légzési segédizmok segítségével a mellkas felfelé is tágulhat kis mértékben a nyaki vagy tüdőcsúcsi légzés során.
Az elégséges nyugalmi légcseréhez nincs szükségünk a mellkasi és nyaki légzésszakaszra, mert a hasi vagy rekeszlégzés biztosítja a kellő légcserét. A mellkasi és a nyaki légzésszakaszok a stresszorok hatására kialakuló válaszreakcióban kezdenek működni, a hasi légzés visszaszorul (megfeszül a törzsünk), a szervezet felkészül az „üss vagy fuss” helyzetre, az alkalmazkodási és a megnyugvási szakaszban pedig újra lekapcsolódnak ezek, testünk visszatér a hasi légzésre. Azt a légzésfajtát, amikor a mellkasi és nyaki légzésszakasz a domináns, stresszlégzésnek is hívjuk.
Rekesz- vagy hasi légzést akkor tudunk végezni, ha a rekeszizom képes lesüllyedni, ezáltal a bordakosár lefelé tágulni. Erőteljesebb hasi légzéskor már emelkedik a bordakosár alja előre és oldalra is kicsit. Mellkasi légzéskor, mely a nyugalminál erősebb terheléskor már bekapcsolódik, bordáink markánsan emelkednek előre, mint pl. a pumpa nyomókarja, és oldalra is, mint pl. egy vödör füle. Ezt a bordáink csigolyáinkhoz, szegycsontunkhoz ízületekkel kapcsolódása biztosítja, folyamatosan mozgásban lehetnek, így tud tágulni előre-hátra-oldalra mellkasunk. Végül, ha nagyon szükséges, akkor nyakizmaink segítségével felfelé tágítjuk mellkasunkat.
Amikor hosszasan ülünk, például munkánk vagy vezetés során, akkor jobbára görnyedt testtartással tesszük azt. A görnyedt tartás a hasi és mellkasi légzési képességünket teszi tönkre. A hibás gerinctartás miatt összenyomódott hasunk nem engedi megfelelően lesüllyedni rekeszizmunkat, a görnyedt tartás pedig korlátozza a bordák mozgását, így a mellkas tágulását is. Az elégtelen hasi és mellkasi légzés kompenzálásaként végül a nyakizmaink, mint légzési segédizmok is bekapcsolódnak, tüdőcsúcsi (nyaki) légzéshez kénytelen folyamodni szervezetünk. Ez azonban a legfelszínesebb légzési szakaszunk, normál esetben csak a teljes belégzés utolsó 5-10%-ában kapcsolódna be. Amíg görnyedt testtartásban ülünk, addig azonban szinte csak így tudunk lélegezni. Ez a légzésszakasz általában csak az ún. stresszlégzés során aktív (a megvalósuló hasi és mellkasi légzés után), ami a stresszhez való alkalmazkodás része. Amikor tényleges stressz nélküli helyzetben (irodában ücsörögve) szervezetünk hosszú órákon át csak a tüdőcsúcsi, így hamis stresszlégzést folytatja, becsapja magát, a légzés fajtája pedig folyamatos stresszinformációt közvetít agyunknak!
A folyamat tehát: az ülő testhelyzet miatt elveszítjük a semleges gerinctartásunkat, összenyomjuk a testünk elülső felét, így csak nyaki légzéssel tudjuk biztosítani a kellő légcserét, ezáltal pedig folyamatos stresszt tartunk fent a szervezetünkben. Pedig csak ülünk az irodai székünkben, válaszolunk mailjeinkre, telefonálunk, böngésszük a webet, vezetjük a járművünket, nyomkodjuk a telefonunkat, bámuljuk a tévénket. Nincs külső fizikai stressz, nem kell menekülni semmi elől, mégis egész nap csúcson a stresszjelzés! Este pedig a fáradtság ellenére nem megy az elalvás, éjszaka az átalvás, a légzés miatt a szervezetünk stresszben pörög, majd begyógyult szemekkel próbálunk ébredni reggelente, öntjük magunkba a kávét, este pedig újra kezdődik elölről minden. Ez az ülő életvitel egyik legkatasztrofálisabb élettani hatása.
Hogyan csökkentsük ezt a pusztító stresszt csupán a légzés által?
Légzésünket kell megváltoztatnunk, amit első lépésként egy jobb, légzésre alkalmasabb testtartás kialakításával tudunk megvalósítani.
Kezdjük is el!
A rekeszizommal folytatott hasi légzés segít kiszakadni a hamis stresszállapotból, vissza tudjuk téríteni szervezetünket a nyugalmi állapotába.
Előfordulhat, hogy nem tudsz lefeküdni a padlóra (pl. a munkahelyeden). Álló helyzetben azonban nem segít a talaj a tartásod újrarendezésében. Próbáld ki a következőt!
Kipróbálod, hogy egyenesen ülve meg tudod-e valósítani a fenti légzést??? Csak figyelned kell a levegő útját! …
És akkor egy utolsó teszt a végére: próbáld ki a fenti légzést abban a testhelyzetben, amit akkor veszel fel, amikor elfáradsz a „szépen ülésben” és összegörnyedsz irodai székeden ülve…
Mozdulat és képzelet Kft.
8200 Veszprém, Ady Endre u. 78/C
Cégjegyzékszám: 19-09-517070
Adószám: 24884037-1-19
Bankszámlaszám: 73200189-16042069
Tel.: +36 20 9106 522
email: info@eletmodvalto.com