Menu
A belégzés feltétele, hogy a mellkas átmérője és így térfogata növekedjen. A tágulásban a belégzőizmok, főként a rekeszizom és a külső bordaközti izmok játszanak szerepet. A nyugodt légzés során a rekeszizom 1-2 cm-es süllyedése a mellkas térfogatát 0,3 literrel növeli meg. Alvás közben percenként 5 liter levegőt szívunk be, séta közben 14 liternyi, míg gyors futás során 180 literre nőhet ez az érték. Normál esetben a férfiak percenként 16-18-at, a nők 18-20-at lélegeznek. A rekeszizom mozgása önmagában képes biztosítani a légcserét! A rekeszizom kupolája azonban képes mélyebb légvételkor akár 10 cm-t is süllyedni, így a nyugalminál sokkal nagyobb belégzést létrehozni. Ha extrém légcsere igény lép fel, vagy komoly légzési nehézség jelentkezik, akkor a légzési segédizmok, pl. a mellizmok, a fejbiccentő izom vagy az oldalsó nyakizmok is munkába állnak. Kilégzéskor a mellkast tágító izmok elernyednek, így a folyamat spontán végbemegy. Amikor valamilyen ok miatt erőteljes kilégzésre van igény, akkor a hasizmok segítségével hozunk létre aktív kilégzést.
A teljes belégzés során az alábbi sorrendben zajlanak a mellkastágító folyamatok:
rekeszizom süllyed lefelé, tágul a mellkas, a bordakosár alja emelkedik előre, majd mindkét oldalra is;
a mellkas is emelkedni kezed;
végül a teljes belégzés utolsó 10%-ában a tüdőcsúcs is emelkedik.
A születéskor felsíró csecsemő rekeszlégzést végez, kb. 6 éves korukig a gyerekek így lélegeznek. Teljes légzés zajlik le egy kiadós sóhajtás során, és sportolás közben is fokozódhat ennyire a légcsere volumene.
Ősi reflexünk, hogy vészhelyzetben szervezetünk felszínes légzésre vált, de ismerjük azt a helyzetet is, amikor a lélegzetünket visszafojtva csinálunk valamit.
A modern embert érő rossz típusú stressz (distressz) nem az a fajta stressz, ami őseinket a harcra vagy a menekülésre, és az annak megfelelő légzésre késztette. Sokan úgy gondolják, hogy ez a 21. századi stressz inkább lelki eredetű, viszont a reflexeink ősiek. Egy feszes munkanap során végig ugrásra készen állunk, igazán mélyet, pláne teljeset szinte egyszer sem lélegzünk.
Felmerül a kérdés, hogy csak emiatt nem lélegzünk mélyeket? Vagy van ennek valami más, kézenfekvő oka is? Lássuk csak!
Egész nap többnyire ülő helyzetben végezzük dolgainkat. Ebben a testhelyzetben hosszú időn keresztül nem vagyunk képesek fenntartani a semleges gerinctartást, mert az ülő helyzet miatt medencénk nem áll megfelelően a farizmaink inaktivitása miatt, így nem képes megtámasztani kellően a gerincünket, amit így izommunkával tartunk meg. Egy darabig remekül megy ez, de hamarosan görnyedt testtartást veszünk fel, mert izmaink feladják a kimerítő munkát. Ilyenkor szinte magunkba roskadunk, mellkasunk és hasunk egymás felé közeledik. Persze, észbe kapunk időnként (meg ránk is szólnak már gyerekkorunktól kezdve), ilyenkor kiegyenesítjük, megfeszítjük gerincünket és így próbálunk valamennyire helyesnek gondolt tartást felvenni. Ez azonban igen nagy túlmunkát jelent a gerinc melletti izmoknak. Végül bevetünk egy harmadik módszert is a túlélés érdekében: féloldalas tartásban, magasra emelt csípővel, vállal, valamint félrebillentett fejjel próbáljuk túlélni az üléssel töltött időt! Többnyire ezt a 3 módszert variáljuk, de valamiért ülve maradunk, bármi áron!
A rekeszizom belégzéskor lesüllyed, ilyenkor a növekvő hasűri nyomás csökkentése érdekében hasizmaink reflexesen ellazulnak, velük együtt a medencefenék izmai is. Utóbbiakat hívjuk kismedencei diafragmának is, ami a rekeszizommal (diafragma) való szoros együttműködésére is utal. Az előre roskadt tartás a hasűri szerveink összenyomódását okozza, a hasizmaink is inaktiválódnak ilyenkor. Ebben a helyzetben kellene megtörténnie a rekeszizom süllyedésének, de ez a fentiek miatt nem tud megvalósulni, a süllyedés akadálynak ütközik: az összenyomódott hasunknak, és a hasizmaink se tudnak már hová lazulni. Emiatt az elsődleges belégző izmunk nem képes funkciójának megfelelően működni. Ahogy láttuk, a nyugalmi légzés során 1-2 centit kellene mozdulnia a rekeszizmunknak, de még ez se sikerül! Emiatt a mellkas középső része emelkedik, valamint a tüdőcsúcsaink is megemelkednek. Ha ez a két terület vesz részt a belégzésben, akkor tipikusan ún. stresszlégzést vagy felszínes légzést végzünk. Testünk számára ez az „üss vagy fuss” üzenetet közvetíti, mely az ősidőkben a túlélés záloga, remek körülményekhez való alkalmazkodási módszer volt. Erre a jelzésre szervezetünkben hormonális változások történnek, a szimpatikus idegrendszerünk működési túlsúlya lép fel, készen állva a harcra vagy menekülésre. Ha egész nap így lélegzünk, akkor ez olyan, mintha az egész napot csúcsra járatott stressz közepette töltenénk, pedig igazi okunk nincs is rá, csak a hibás légzéssel becsapjuk szervezetünket. Olyan sikeres ez, hogy sok embernél még az elalvást is meggátolja a folyamatos stresszjelzés.
Ha újra végiggondoljuk a folyamatot, akkor rájövünk, hogy a hibás légzésünk fő oka a gerinc tartásának hibája, amit pedig az egész napos ülő testtartásunkkal érünk el. Az elsődleges ok tehát az ÜLÉS. Az ülésnek ez is egy katasztrofális élettani hatása.
Hogyan szökhetünk ki ebből a csapdából?
Meg kellene szabadulnunk a stresszes légzésformától, először a megfelelő testtartást felvéve a semleges gerinctartás visszaállításával, majd hagyni, hogy szervezetük visszaállítsa az alapértelmezett jól működő légzésmintáját.
Hogyan kezdd el?
Ez a légzésfajta ajánlatos a mindennapi teendőid közepette, vagy pihenés során. A rekeszlégzés segít a paraszimpatikus idegrendszeri (ellazulós) folyamatok bekapcsolásában, ami a vészreakcióval pont ellentétes változásokat indít el (légzésszám csökkenés, pulzus csökkenés, vérnyomás csökkenés, még a bélperisztaltika is elindulhat). A mély, hasi légzés az egyik legjobb módszer a stressz enyhítésére. Egészségedre! Remélem, jól esett!
Ismert a teljes (be)légzés fogalma is, ilyenkor a rekeszlégzést követően megemelkedik mellkasunk középső része is, végül a belégzés végén a felső bordáink is emelkednek, amikor a mellizmaink és az oldalsó nyakizmaink is bekapcsolódnak a mellkast tágító munkába. A mindennapi légzésünk tisztán rekeszlégzéssel, néhány cm-es süllyedéssel megoldható lenne, mert ez képes biztosítani a munkavégzés, utazás, pihenés közbeni alacsony légcsere igényünket.
Légzőszervünk az orrunk. A szánk evésre való. Ha rekeszlégzés során orron keresztül lélegzünk, akkor ellazulnak az arc, a nyak, és az állkapocs izmai. Nem véletlenül, mert ez a terület szorosan együttműködik a nyakkal. Ha megszabadulunk a stresszes, nyakizmokat is használó légzésmintától, akkor ezt a területet is felmentjük a fárasztó munkavégzés alól!
Csatlakozz Mozogj jól! – életmódváltó programunkhoz, ahol alaposan körbejárjuk a légzés témakörét is. ITT tudsz regisztrálni a programba!
Mozdulat és képzelet Kft.
8200 Veszprém, Ady Endre u. 78/C
Cégjegyzékszám: 19-09-517070
Adószám: 24884037-1-19
Bankszámlaszám: 73200189-16042069
Tel.: +36 20 9106 522
email: info@eletmodvalto.com