Figyelem! Rövid élettan követezik! Az orvosi latin száműzésre került, hogy bárki könnyen értse. Fontos tisztában lenni alapfogalmakkal, mert sokat fogunk ezzel foglalkozni.

Belégzés alatt a mellkas függőleges, elölről hátra és harántirányú átmérője egyaránt növekszik. A mellkas tágulásában a belégzőizmok, elsősorban a rekeszizom és a külső bordaközti izmok összehúzódása szerepel.

A rekeszizom az emlős fajokban a mellüreget a hasüregtől elválasztó kupola; összehúzódása a mellüreg fejtől farok(csont) felé haladó átmérőjét növeli. Nyugodt légzésnél a rekeszizom kupolája 1-2 cm-rel ’száll lejjebb’. A rekeszizom felületét tekintetbe véve ez az elmozdulás a mellkas térfogatát mintegy 0,3 l-rel növeli meg. Nyugalmi körülmények között a rekeszizom önmagában képes a légcserét biztosítani. A rekeszizom kupolája mélyebb légvételek esetén akár 10 cm-rel is süllyedhet. A rekeszizom összehúzódását a hasizmok reflexes ellazulása kíséri, ezért a hasűri nyomás nem emelkedik, és nem akadályozza a belégzést.

A külső bordaközti izmok rostjai két borda között hátulról-felülről előre-lefelé futnak, összehúzódásuk megemeli az alsó bordát. A bordapárok alakja és mérete, valamint a csigolyákhoz való illeszkedésük szöge miatt a felső hat bordapár területén megnöveli a mellkas elölről hátra átmérőjét. Az alsó bordák emelkedése a mellkas harántirányú átmérőjét növeli. A bordaközti izmok összehúzódása megakadályozza, hogy belégzéskor a külső és az mellhártyán belüli nyomás különbsége ’beszívja’ az bordaközti lágyrészeket.

A rekesz és a külső bordaközti izmok összehúzódása önmagában is képes a nyugalminál lényegesen nagyobb belégzést létrehozni. Extrém légcsere igény vagy komolyabb légzési nehézség mellett néhány más izom, így a nagy és kis mellizom, a fejbiccentő izom, az oldalsó nyakizmok és néhány hátizom is részt vesz a belégzésben, ezek a légzési segédizmok.