Ezután zoknit, cipőt húzva kimentem a tett helyszínére, kedvelt erdei ösvényeinkre. Itt első körben az otthon előkészített talpaimon támaszkodva a semleges gerinctartás felvételének protokollját ismételtem át párszor, amihez a helyes gerinctartás felvétel után a rekeszlégzést (hasi légzést) kapcsoltam. A könnyű járás feltétele a megfelelő bokamobilitás és egyben stabilitás, így ezután a boka többi irányú mobilizálását végeztem speciális kilépő gyakorlatokkal. A gerinc megfelelő megtámasztásához aktív farizmokra van szükség, így elengedhetetlen, hogy ilyenkor a farizmainkat is újraaktiváljuk. A sok ülés a csípőízületeink mozgástartományát is lecsökkenti, edzés előtt ezeket az ízületünket is érdemes mobilizálni, ami egyben az ízületi folyadéktermelésre is jótékonyan hat. A járás nem tud jól megvalósulni a háti gerincszakaszunk kellő mozgékonysága nélkül (igazából innen indul a lépés), így ezt a területet is érdemes járás, futás előtt alaposan megmozgatni.

A nordic walking a karokat semmi máshoz nem hasonlító módon megdolgoztatja. Terhelés nélkül végzett tempós karmunkával végigjáratjuk felső végtagunkat a kívánt mozgástartományon, figyelve végig a helyes, nordic walkingra jellemző tartásra. Ha zsebünkbe csempésztünk induláskor egy szivacslabdát, akkor azt markunkban szorítgatva fel tudjuk készíteni kezeinket a markolásra-elengedésre.

Így előkészülve, folyamatosan figyelve a semleges gerinctartásra és a megfelelő rekeszlégzésre, tempós 5 km-t nordikoztam.

Kiindulási helyemre visszaérve a légzésemet és pulzusomat megnyugtató légzőgyakorlatot végeztem, erre 2-3 percet szántam. A továbbiakat most rendhagyó módon otthonomban, SMR hengerrel végeztem. A nordic walking szinte az összes myofasciális láncunkat alaposan megdolgoztatja, így egy teljes testen végzett 10 perces hengerezős gyakorlatsorral lazítottam el izmaimat. Az SMR hengerezésről ebben a posztomban írtam bővebben! Ez ilyenkor, téli időszakban azért is jó, mert csökkentjük a megállva, megizzadva, lazítást végezve megfázás lehetőségét.