A stresszel kapcsolatos mai tudásunk Selye Jánosnak, a huszadik század egyik legnagyobb hatású orvos-kutatójának stresszelméletén alapul. Selye fedezte fel és írta le, hogy a stressz különbözik más válaszreakcióktól, létezik negatív és pozitív formája is (distressz ill. eustressz).
A szervezetben a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese „tengely” küzd meg a stresszel. Rámutatott a vészreakció, a rezisztens, és a kifáradásos állapotok létezésére is. A későbbiekben kidolgozta a stressz-rezisztencia és stressz-energia fogalmát. Selye Jánosnak a kutatás volt az élete. Kanadában, az intézet vezetőjeként is napi 12 órát dolgozott, és hétvégeken is sokszor bent volt intézetében. Dolgozataiban pontosan leírta és elemezte azokat a jelenségeket, amelyeket kutatásai során tapasztalt, és egyeztette azokat korábbi eredményeivel. Soha nem mulasztotta el, hogy hipotéziseit közreadja, amit azok, akiknek nem volt semmilyen hipotézisük, gyakran rosszallottak. A tudományos folyamatnak azonban az a lényege, hogy a megfigyelések hipotéziseket provokáljanak, amelyek újabb megfigyelésekkel bizonyíthatók vagy cáfolhatók.
Amikor egy élő szervezetet valamilyen speciális inger ér, arra meghatározott módon reagál. Ha például szálka szúródik a kezünkbe, elkapjuk, de csak azt a kezünket, amelyikbe a szálka fúródott. Ez specifikus reakció, amely nem érinti az egész szervezetet. Ha viszont a sínek között állunk, és megpillantjuk a felénk robogó vonatot, akkor menekülni próbálunk, amihez az egész szervezet aktiválódására van szükség. Beindul a vészreakció, melyet a vegetatív idegrendszerünk szimpatikus része szervez meg. Gyorsul a szívműködésünk és a légzésünk, emelkedik a vérnyomásunk, élénkül az agytevékenységünk, több vérhez és több energiához jutnak az izmaink (a kitáguló erek és az emelkedő vércukorszint miatt). A válaszreakcióban nem szükséges testtájakon viszont összehúzódnak az erek, kitágul a pupilla, elernyed a húgyhólyag, esetleg a végbél záróizma is, ugyanakkor csökken a gyomor és bélműködés. Ez a bonyolult és összefüggő reakció a szervezet védekezésének a szolgálatában áll, és lehetőséget teremt a harcra vagy a menekülésre (üss vagy fuss – fight or flight). Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen sem tartható fenn sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis) és az egyed akár el is pusztulhat. Selye a provokáló tényezőket stresszoroknak, az állapotot stressznek nevezte el. A stresszor jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli és beindítja az általános adaptációs szindrómát (ÁAS), ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízist) aktiválja, mely a belső elválasztású mirigyeink karmestere. Selye a folyamat felismerésével bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet integritásának (homeosztázisának) fenntartásában egységes rendszer működik, és ezzel együtt igazolta a stressz kórokozó hatását is.
A stressz nem csak káros lehet. Valamennyi stresszre szüksége van az élő szervezetnek ahhoz, hogy fenntartsa aktivitását. A stresszre adott válasz valószínűleg nemcsak az emlősök sajátsága, hanem a törzsfejlődés alacsony szintjein is fellelhető, és éppúgy lehet életmentő, mint pusztító. Természetesen a stresszre adott válasz az evolúció folyamán módosul, teljesebbé válik, és végül kialakítja azt a rendszert, amelyre Selye felfigyelt. Ez azt is jelenti, hogy ÁAS-szituációkat az állatvilágban nem csak kísérletileg lehet provokálni, mert természetes formában is jelen vannak, és befolyásolják a szociális kapcsolatokat, a magatartást és a reprodukciót. Mindez azonban az embernél teljesedik ki. Az intenzív stressz oldására is vannak módszerek, az állatvilágban ilyen a kurkászás a majmoknál, de az ember is kifejlesztett alkalmas mechanizmusokat, mint amilyen a humor, a szex, vagy a gondolkodást száműző lerogyás a tévé elé.
Ugyanolyan mennyiségű és minőségű stresszort különbözőképpen „értékelünk”, mert genetikailag eltérőek vagyunk. Van, aki irigylésre méltó módon lepergeti magáról a stresszhatásokat, míg mások azt is súlyos stresszként élik meg, amit a többség észre sem venne. Stressz nélkül azonban nincs élet, de a „túlzott” stressz kórokozó és életveszélyes. A hasznos stresszt Selye eustressznek, a károsat distressznek nevezte el. Nagyon nehéz ezt a kettőt egymástól elválasztani, ráadásul az eustressz bármikor átcsaphat distresszbe. Amikor stresszről beszélünk, akkor köznapi értelemben a distresszt értjük alatta.
A stresszállapot lehet múló és tartós, ezen belül folyamatos vagy szakaszos, de a különböző stresszorok hatásai össze is adódhatnak. A stressz lehet fizikai jellegű, például fájdalom, nagy hideg, vagy meleg, táplálék- és vízmegvonás, vagy pszichés, például egzisztenciális szorongás, reális vagy irreális félelem valaminek a bekövetkeztétől (foghúzástól, vizsgától, családtag elvesztésétől stb.). A Selye-féle elképzelés értelmében bármelyik stresszor ugyanazt a hatást váltja ki a hipotalamo-hipofizeo-adrenális rendszeren keresztül. Amennyiben az adaptációs fázis hosszú, és nincs közben elegendő pihenő (nyugalmi időszak), akkor kimerültség, koncentrációzavar léphet fel, és letargikus állapotba kerül a szervezet. Krónikus stressz hatására számos, úgynevezett pszichoszomatikus betegség is kialakulhat: gyomorfekély, asztma, hipertónia, krónikus fejfájás, pajzsmirigy-túlműködés, álmatlanság, irritábilis vastagbél szindróma, szívinfarktus, egyes bőrbetegségek, impotencia, valamint alkoholizmus, kábítószerfüggés, pszichoneurózisok, poszttraumás stresszrendellenesség, pánikbetegség és depresszió. Egyes megfigyelések szerint rosszindulatú daganatok is kifejlődhetnek súlyos és tartós pszichés stresszállapot eredményeként. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a betegségek kizárólag stressz hatására alakulnak ki, de a stressz önmagában is okozhatja őket, illetve más tényezők mellett hozzájárul kialakulásukhoz.
Azáltal, hogy gátolja az immunrendszer működését, a krónikus stressz lehetőséget teremt a bakteriális és vírusfertőzésekre és ezek szövődményeire (ez lehet az alapja az arra hajlamos egyénekben a daganatképződésnek is). Az akut (múló) stressz is lehet azonban súlyos betegség okozója; ezt bizonyítja a második világháború alatt a német zuhanóbombázók támadásának esete, mely után tömegesen jelentkeztek a pajzsmirigybetegségek. Az egyáltalán nem teljes felsorolás világosan mutatja, hogy a stressz a kórokozó tényezők között az egyik legelőkelőbb helyen áll, tehát Selye János alapkutatási felismerése a gyakorlati orvostudomány számos területén diagnosztikai és terápiás jelentőségű.
Forrás:
Természet Világa, 138. évfolyam, 12. szám, 2007. december
http://www.termeszetvilaga.hu/
Mozdulat és képzelet Kft.
8200 Veszprém, Ady Endre u. 78/C
Cégjegyzékszám: 19-09-517070
Adószám: 24884037-1-19
Bankszámlaszám: 73200189-16042069
Tel.: +36 20 9106 522
email: info@eletmodvalto.com